A társulat - Dolák-Saly-Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni - produkciójának címe kissé talányos... Mire számíthat a fehérvári közönség az esten?

- Nem akarjuk becsapni a közönséget, és igyekszünk figyelni arra, hogy legalább két férfi, egy nő és plusz egy férfi feltétlenül szerepeljen az előadásban. Ez nagyon lényeges, hiszen a mai, zűrös világban gyakorta előfordul, hogy az emberek nem azt kapják, amit ígérnek nekik... Persze, szokásainkhoz híven ezúttal is abszurd jeleneteket láthat a közönség, dalok hangzanak el, és még filmet is vetítünk. Egyebek között olyan komoly, magvas mondanivalót hordozó filmet, mint A döglött mackó című: hiszen fontos, hogy az emberek megtudják, milyen manapság egy döglött mackó sorsa. Az estünkön bemutatunk egy Shakespeare-feldolgozást is, amely persze nyomaiban sem emlékeztet az eredeti műre, de mi vesszük magunknak a bátorságot, hogy olyan alternatívát nyújtsunk az embereknek, amely akár meg is történhetett volna. Fenntartjuk a jogot, hogy a közönség elé tárjuk a mi variációnkat Julius Caesar történetéről. Arra, ahogyan a Lart pour lart Társulat feldolgozza Shakespeare-művét, talán a vérlázító jelző illene a leginkább. Úgy színészileg, mint a szöveget tekintve mi magunk is kikérjük magunknak... Az esten is megjelenik a színen Besenyő István, Pandacsöki Boborján, Naftalin Ernő és Margit is. Szászi Móni egy új figurát is bemutat: Heidit jeleníti meg, és egy osztrák filmszinkronnal rukkol elő. Én írtam a finálé-dalt, és egy másikat is, amit Őrzöm a percet címmel jegyzek - amikre persze, nagyon büszke vagyok.

- A Lart pour lart Társulat az elmúlt években olyannyira megszerettette a közönséggel az abszurd humort, hogy ma már igazi rajongótábora van ennek a műfajnak. Időközben létrejött a Holló Színház is. Nem tartanak a konkurencia térhódításától?

- Mi örülnénk, ha lenne konkurenciánk. A Holló Színház nagyrészt mindig fordításokat vitt színpadra, ráadásul már nagyon rég hallottam róla. A Lart pour lart Társulat egyedinek tekinthető azzal, hogy magyar abszurd humort ír és játszik. Egyébként az hasznunkra válna, ha olyan pezsgő volna a kulturális élet, hogy még az abszurd művészeti csoportok is egymás elől kapkodnák el a meghívásokat, mert a versenyhelyzet csak jót tesz. Azt túlzásnak tartom, hogy leírták rólunk: a társulat műfajt teremtett. Erről szó sincs: elég Karinthy Frigyesre, Örkény Istvánra vagy Alfonzóra gondolni. Ők mindannyian fantasztikus tehetséggel művelték az abszurd humort. A mi társulatunk az elmúlt 22 évben nagy intenzitással tört utat egy olyan műfajnak, amely már régóta létezik...

- Évente jelentkeznek új produkcióval. Miként áll össze? Van-e vita?

- Munkamegosztás van, de aki a legtöbb jelenetet megírja, és egy-egy műsor struktúráját felvázolja, az Szászi Móni, a legzseniálisabb poénok kiötlője. Tíz éve állandóan ő írja a Besenyő család történetét, természetesen a poénokkal együtt, de a Boborján-jelenetek sikerében is komoly érdemei vannak. Mi, fiúk pedig megírjuk ehhez a magunk részét: egy-egy dalt, jelenetet. A társulat elsősorban a minőségre figyel. Vita csak akkor van, amikor egyikünk úgy véli: a jelenetet, amit ő írt, legjobb volna kidobni. A többiek meg ellenkeznek: nem, ne tedd!

- Ön zenészként indult, aztán humorista, író lett. Miként határozná meg önmagát, a foglalkozását?

- Nem próbálkozom már ezzel, az vagyok, aminek az emberek tartanak. Zenészként indultam, csakhogy ide születtem, és ez meghatározta, hogy mivé lehettem. Amikor zenélni kezdtem, zenei kvalitásaimat az úgy nevezett szakemberek - fontos az idézőjel - nem fedezték fel, és akkor még nagyon visszafogott voltam. Magyarországon a közönség és a művészet között húzódik egy nyálcsík : azt a réteget értem ez alatt, amely akadályozza, hogy a művészet és a közönség találkozzon. Ők azok, akik megpróbálnak hatalmat gyakorolni, ahelyett, hogy inkább alázattal tennék a dolgukat. Én mindig kijátszottam őket, és ha azt tapasztaltam, hogy gátolnak, új és új dologba fogtam, amelyekről rendszerint kiderült, érdemes volt. Ha nem engedték, hogy zenész legyek, humoristaként folytattam, ha pedig humorista előadóként ütköztem nehézségekbe, könyvet írtam. A kötetem bestseller lett, a gyereklemezem az év gyereklemeze, a rocklemezem pedig a legnagyobb díjakat söpörte be. Mindig előre menekülök.

- A Lart pour lart Társulat produkcióiban évek óta több, igen népszerű figurát alakít. Melyik áll a szívéhez legközelebb?

- Mostanában mindig azt szeretem egy kicsit jobban, amelyiket egy-egy periódusban többször játszom: hol Pandacsöki Boborján, hol Besenyőék Öregje áll hozzám közelebb, de Naftalin Ernő, az ötletológus és a diafilmeket mesélő porondmester, Leopold is dobogóra áll néha. Ez attól is függ, melyikük jelenete a sikeresebb...